japan.kalligrafiaklub.hu

Egy különleges blognak, a Japán-Magyar Kapcsolattörténet nevet viselő oldalnak készítehettem kalligráfiát. Nagy örömömre szolgált a megkeresés, és igen különleges megoldással került felhasználásra a kalligráfia. Íme a fejléckép, amelybe belekomponálódott (ide kattintás a bloghoz):

Azt nem tudom, hogy minden kalligráfiát gyakorlónak van-e kedvenc kanjija, amelyet örömmel ír le, de nekem van. Igazából több is, de az egyik az "út" (japán olvasata: michi), amely írásjegy minden művészeti ág nevében is szerepel. Kedvteléssel keresgélek újabb és újabb leírásí módokat, hogy tovább bővíthessem a repertoárom ezen a területen. Ennek az eredménye most ez a kalligráfia is, amellyel rögtön a webshopot is bővítettem, de erről egy másik bejegyzésben szólok inkább. Most álljon itt a kalligráfia.

Meg kell, hogy mondjam, hogy szeretnék minden azirányú híresztelést cáfolni, hogy a japánok csak zárkózottak lehetnek, vagy hogy nem ismernek el más nemzetiségű alkotót olyan művészetben, amely igazán japán!
Togawa Koudai (戸川 光迺) sensei és Iwanami Yuishin (岩波唯心) sensei is az interneten nézelődve talát rá az oldalamra, és írt nekem e-mailt, amelyben örömüket fejezték ki, hogy Magyarországon is van japán kalligráfiával foglalkozó ember. Ennek pedig már több hónapja és azóta is rendületlenül levelezésben állok velük. Azon túl, hogy rendkívüli megtiszteltetés számomra, hogy olyan mesterekkel, mint ők, kapcsolatban állhatok, nagyon sokat tanulok is tőlük. Nem beszélve a csodálatos alkotásokról, amelyekkel minden egyes e-mailben meglepnek, és amelyek kiváló alkalmat biztosítanak arra is, hogy láthassam hogyan "kell" ezt a művészetet művelni. (Ezzel azt az általánosítást viszont alátámaszthatom, hogy a japán emberek szeretnek ajándékozni, és annak bizony mindenféle módját kifinomultan művelik is.)

Az alábbi kalligráfiát éppen a minap kaptam Togawa Koudai (戸川 光迺) sensetől. A rajta lévő írásjegy a 「関」, amely a Mumonkan (『無門関』) címet viselő zen kōan (公案) gyűjteményt idézi meg. A kōanok olyan történetek, szövegek gyűjtőneve, amelyeket a zen buddhizmusban a tanításra és a gyakorlás eszközeként használnak. Ezek a történetek többnyire valamilyen formában rávilágítanak a "végső" tudatra. Sőt azt mondhatjuk, hogy ebből a "végső" tudatból, vagyis a "tiszta tudat"-ból születnek, magából a megvilágosodott tudatból, amely mindannyiunk sajátja. A kalligráfia éppen olyan eszköz tud lenni, mint maguk ezek a történetek. Közvetlenül és nem gondolati megértés alapján mutat rá mindannyiunk saját természetére, a buddhaságra. A kōanokat nem "érthetjük" meg, vagyis minden megértés csak egy újabb lépcsőfok csupán abban, ahogy egyre magasabbra jutunk gyakorlásunkban. A gondolkodás itt nem segít. Úgy szokták mondani, hogy intuitívan érzünk rá, vagyis magunkon megtapasztaljuk, saját tapasztalat által valósítjuk meg azt a tudatot, amelyet egy-egy történet felmutat számunkra. 

Legyen hát minden kōan minden érzőlény üdvére! Mindenki világosodjon meg! MOST!

Minden a feleségem miatt van... Ismerős mondat? De azt hiszem nem abban az értelemben, ahogy én most érzem, vagyis: örömtelien. Feleségem ugyanis ennek a honlapnak a szülőanyja, gondozza a Facebook oldalam, és minden dolgom, ami az interneten zajlik tőle indult el. Szóval azt a csodálatos lehetőséget, hogy a kalligráfiát és mindazt, amit csinálok másokkal is megoszthatom, írhatok róla, azt a feleségemnek köszönhetem. És ezért nagyon hálás vagyok neki!

Az ő türelme és energiája számtalan remek pillanatot adott az életben. Egy ilyen kiváló pillanat volt, hogy ma átadhattam egy kedves ismerősömnek az a bambusz képet egy kalligráfia társaságában, amit készíttetett velem. Öröm volt elkészíteni, és kedvet adott ahhoz is, hogy több ilyen képet is csináljak még. De ennél is nagyobb öröm volt persze átadni. Hiszen mit érne egy kép, ha nem kerülhet egy falra vagy polcra?

Remélem nem fog haragudni a tulajdonosa, ha mindenkinek megmutatom most a képet. Szóval ez az a bizonyos bambusz, amit festettem: