Szerencsére egyre több alkalommal történik meg, hogy meghívást kapok, hogy tartsak kalligráfia előadást és/vagy workshopot, esetleg élőben készítsek műveket, tartsak bemutatót. Úgy határoztunk, hogy fotókat is készítünk az egyre bővülő események során, így most ezzel - a folyamatosan gyarapodó - galériával szeretném bemutatni, milyen is egy ilyen alkalom.
Mi is az a noren? Ha így a szó nem is ismerős, nincs olyan Japán iránt érdeklődő ember, aki ne látott volna már. A noren azon vászonfüggöny, amely Japánban az éttermek, üzletek, és nem különben a fürdők bejárata fölött, előtt lóg.
A pecsétírás, a tenshotai (篆書体) szintén az írásjegyek leírásának egyik stílusa, azonban neve igen beszédes, valóban manapság inkább csak a pecséteken jelenik meg.
Bizonyára mindenki látott már képet a japánok kedves kis állatkájáról, a mannekoról vagy manekinekoról (招き猫)*, aki ott ül számtalan üzlet bejárata mellett és szívélyes mosolyával csalogatja be a vásárlókat. Azért hozom szóba ezt a kedves macskát, mert az ő hasán is gyakran a fuku (福), a jó szerencse kanjija látható. Ezt a kanjit nézzük meg most ebben a hónapban.
A kalligráfiákat elkészítésük után még egy igen összetett folyamat alkalmával "keretezik". Igaz, a "keretezést" itt nagyon másképpen kell értelmezzük, mint ahogy megszoktuk a nyugati művészetek kapcsán.
Ejtettem szót arról, hogy amikor kalligráfiát készítünk, akkor egy vonást egyetlen mozdulatból húzunk meg, nem térünk többet vissza rá. Felmerülhet a kérdés, hogy ez mindig így van-e? A válasz összetett, most ezzel fogunk foglalkozni.