január 2010
A szaku hónap-kanjija (január) TIGRIS
Írtam arról a japán szokásról, hogy minden év decemberében megválasztják az előző év kanjiját (kandzsiját), amely arra az évre a legjellemzőbb volt. Most elindul a Szaku új rovata is, a hónap-kanjija. Az első kanji a „tigris”.
Azt hiszem mindenki előtt ismeretes a kínai eredetű horoszkóp, amely éves felbontással, egy-egy állattal jelzi születésünk és életünk ritmusát. Az sem hinném, hogy ismeretlen lenne, hogy az idei év a „tigris éve” Kínában és Japánban egyaránt. Éppen ezért az első kanjink a „tigris” írásjegye: 虎, amelynek japán olvasata a „tora”. Azonban maga a zodiákus nem ezzel, hanem egy másik írásjeggyel írandó, amely így néz ki kalligrafikusan (kiolvasni egyébként ezt is „tora”-ként szokás):
Ha az évet jelenítik meg kalligráfián, akkor ezt használják, ahogy a kakizome alkalmával is inkább így fordul elő. Azonban minden más esetben a korábban említett írásjegy a használatos, ezért most nézzük meg milyen, amikor kalligráfiákon láthatjuk.
Először is van a pecsétírásos változata (a pecsétírásról később még olvashatsz a Szakun):
A pecsétíráson még igencsak látszik, hogy hogyan formálódott ki a tigris látványából az írás. Napjainkra azonban ez már igencsak megváltozott. Hagyományosabban így írjuk le:
Végül nézzük meg, hogy a leginkább stilizált sōsho (szóso) stílusban – amelyről már korábban írtam is – hogyan néz ki, és hogyan alakul úgy a kanji , hogy már-már újra a tigris stilizált alakjává válik. Nem ritka ugyanis, hogy amikor egy kanji -t kalligrafikusan leírnak, akkor a jelentése formálja ki alakját, amelyre a „tigris" talán az egyik legismertebb téma a „sárkány” mellett, mivel ők ketten adják a jin-jang írásjegyekkel való megjelenítésének egyik alakját.
„Az év kanji”-ja (今年の漢字)
Minden évben december 12-én tartják Japánban, Kiotóban (京都市), a Kiyomizuderaban (Kijomizudera, 清水寺) a Kanji Napját (Kanji no Hi, Kandzsi no hi, 漢字の日), amelynek alkalmával a templom vezetője, Mori Seihan (Mori Szejhan, 森清範) leírja „Az év kanji”-ját.
„Az év kanji”-ja azon írásjegy, amelyet – vagyis amelynek jelentését – az előző évre a legjellemzőbbnek tartanak, és amelyet a november elejétől december elejéig tartó időszakban választanak ki. 2009-ben így lett az „új” (atarashii, atarasi, 新) kanjija a választott írásjegy. Ennek oka, hogy a 2009-es évben rengeteg új dolog történt Japánban. Új kormány alakult és a válság miatt új gazdasági változások léptek életbe, így ezzel egy új korszak is köszöntött Japánra; új rendszert vezettek be, amelynek például az autópályadíj is a részét képezte; valamint új rekordok születtek a sportban, de olyan kellemetlenségek is történtek, mint az új influenza vírus megjelenése.
„Az év kanji”-ját egy ünnepség keretében Mori Seihan leírja az érdeklődők körében, majd felajánlja Kannon Bosatsunak (Kannon Bosacu, az ezerkarú Kannon, 千手観音菩薩), aki a buddhizmusban a szeretetet, az együttérzést szimbolizáló női szent, és ezzel a felajánlással együtt imádkozik egy sikeres, jobb és szebb esztendőért.
Az elmúlt néhány évben olyan kanjik voltak kiválasztottak, mint 2008-ban a hen (変), a változás, 2007-ben a gi, nise (nisze, 偽), az utánzat, 2006-ban az inochi (inocsi, 命), az élet, és így tovább 15 évre visszamenőleg, amikortól, 1995-től ez a szokás létezik.
Íme egy kép az idei ceremóniáról:
Első lépések a kalligráfia gyakorlásában 4. (alapvonások)
Általában, amikor elkezdjük a kalligráfia gyakorlást egy iskolában, az első néhány alkalommal csak az általam „bemelegítésnek” nevezett gyakorlatokat végezzük, vagyis vonalakat írunk le, szokjuk az ecsetkezelést. Így kezdjük el szoktatni magunkat az addig ismeretlen tartáshoz és mozgáshoz.
Első lépések a kalligráfia gyakorlásában 3. (az ecset tartása és a „bemelegítés”)
Beszéltem már az eszközökről, stílusokról, el tudjuk készíteni a tust is, és képesek vagyunk a helyes testtartásban leülni. Itt az idő, hogy – a későbbiekben kifejtett – „bemelegítés” után, megtanuljuk azokat az alapvonásokat, amelyekből minden kanji (kandzsi) felépül.
Kakizome témák
Az előző alkalommal beszéltem a kakizome (書き初め) szokásáról. Most itt vagyunk január első hetében és aktuálissá vált a téma, így érdekes lehet, ha megnézzük milyen témájú kalligráfiákat is készíthetünk, vagy szokás készíteni ilyenkor.
Téli ünnepek és a kalligráfia (KAKIZOME)
Esett már szó itt a Szaku oldalán a téli ünnepekről, arról, ahogyan azt „Japánban szokták”. A kalligráfiához is kötődik ilyen, mi több a Japán Újév része a mai napig megőrzött és ápolt kakizome (書き初め esetleg 書初め), az év első írásának, vagy ha úgy tetszik, az év első ecsetfogásának szokása.
A kalligráfia három fő stílusa
Ha megnézünk kalligráfiákat, akkor felfedezhetjük, hogy igen változó stílusban készülnek. Természetesen ez a változatosság attól is kialakul, hogy az egyes iskolák kisebb-nagyobb eltéréseket mutathatnak egymáshoz képest, de attól is, hogy több stílusa létezik magának a kalligráfiának is. Ismerkedjünk meg kicsit ezekkel a stílusokkal.
Első lépések a kalligráfia gyakorlásában 2. (a tus elkészítése és a megfelelő testtartás)
Előző alkalommal írtam arról, hogy a tus elkészítése nem feltétlenül kézenfekvő dolog. Most megpróbálom elmagyarázni, hogyan kell megfelelően sötét tónust elérni, majd azt is, hogy mi a helyes testtartás a kalligráfia gyakorlása közben.
Első lépések a kalligráfia gyakorlásában 1. (eszközök)
Mielőtt nekilátnánk a tényleges alkotásnak, szükségünk lesz azokra a tradicionális eszközökre, amelyekkel a kívánt eredményt elérhetjük. Némelyiket pótolhatjuk átmeneti megoldásokkal, másokat azonban nem.
Kiből lesz kalligráfus?
Amikor első alkalommal látunk japán kalligráfiát és elvarázsol, talán sokunkban felmerül, hogy mi is kipróbálnánk, mert jó lenne, ha ilyen szépséget képesek lennénk készíteni. Ha pedig ez megtörténik, akkor minden bizonnyal az is eszünkbe jut, hogy vajon ki az, aki ilyenre képes? Úgy gondoljuk, hogy valami különleges kézügyesség szükséges hozzá.
